Igazán nem vártam, de bekövetkezett: a Facebookon és levelekben már több mint nyolcszázan csatlakoztatok a FÉNYT, MOST!-kezdeményezéshez. Csak azért nem írom, hogy "mozgalom", mert az még kicsit nagyképű lenne. Majd talán akkor, ha egyszer úgy ezren leszünk együtt valahol. Bár csakugyan vannak mozgalmi jelek: például az, hogy ország több pontján gyújtottak már gyertyát a sötétség ellen, kicsi falvakban is. Nagyobb városokban is készülnek erre.
Jó lenne, ha még többen ismernék meg a FÉNYT, MOST oldalát: http://www.fenytmost.blogspot.com .

December tizedikén, csütörtökön lesz az Emberi Jogok Napja. Mivel úgy gondolom, hogy kezdjük elfelejteni, mi minden történt itt az utóbbi hónapokban, délelőtt tizenegyre elmegyek Tatárszentgyörgyre ahhoz a házhoz, ahol az ötéves Csorba Robikát az apjával együtt agyonlőtték az azóta szerencsére már elfogott gyilkosok. Gyertyát gyújtok a Roma Polgárjogi Alapítvánnyal, és vezetőjével, Horváth Aladárral közösen. Akikre emlékezünk: Nagy Tiborné (1968. augusztus 16. - 2008. november 3. Nagycsécs), Nagy József (1985. május 22. - 2008. november 3. Nagycsécs), Csorba Róbert (1981. november 16. - 2009. február 23. Tatárszentgyörgy), Ifj. Csorba Róbert (2004. július 8. - 2009. február 23. Tatárszentgyörgy), Kóka Jenő (1955. február 14. - 2009. április 22. Tiszalök), Balogh Mária (1964. július 21. - 2009. augusztus 3. Kisléta).

Emlékezem majd Szögi Lajosra is (1962 március 4. - 2006 október 15. Olaszliszka). Ha hinnék Istenben és a Mennyek Országában, azt gondolnám, hogy a Teremtő személyesen fogadta, hogy így jelezze: nincs mentség arra, hogy egy pillanatra félrenézett, és hagyta azt, ami vele, a gyerekeivel és gyilkosaival megtörtént. Ha hinnék a Mennyek Országában, azzal vigasztalnám magam, hogy  Robika lelke most vele van, őt tanítgatja, ha ugyan van ennek valami értelme odafönt, és együtt figyelik, hogy mi tanultunk-e valamit a rettenetes sorsukból.

Tudom, hogy Tatárszentgyörgyre aligha tud velem bárki is eljönni. De aki délután ötkor ráér, kérem jöjjön el a a Holokauszt Emlékközpontba (Budapest, IX., Páva u. 39), ahol kiállítás nyílik a halálbrigád áldozatainak emlékére, amit Iványi Gábor lelkész nyit meg. Örülnék, ha találkoznánk, ha szégyenben és bánatban testvéreink éreznék, hogy legalább néhányan velük vagyunk. Nem azért, mert együtt kell félnünk, hanem mert együtt akarunk élni.