... gyújtok egy gyertyát, mert azt gondolom, hogy a legkisebb világosság is elegendő ahhoz, hogy eltűnjön a sötétség. Hogy adjak nevet is a dolognak, legyen ez a FÉNYT, MOST! És ezt teszem majd mindig, amikor tehetetlenül állok a sötétség és a gonoszság fala előtt. Nem akarok tüntetni, nem mondok semmit, csak pár percig maradok. Nem hívok senkit, aki akar, jöjjön, de ha kérhetem, ne beszéljen, ne harsogjon, pláne arról, hogy kiket képvisel. Aki eljön, magát képviselje. Ne hozzon táblát, zajongó eszközt, ne viselkedjen hivalkodó módon. Ne hozzon gyertyát, fáklyát, lámpást: fényből bőven elég egyetlen lángnyi. Ha egyedül leszek, az se baj, ha tízen leszünk az jó, ha százan még jobb. Az is lehet, hogy egyszer többen leszünk, mint a gárdisták, többen, mint a közönyösök, és talán még a gonoszoknál is többen. Most is többen vagyunk, csak nem hisszük el. Állunk a sötétség fala előtt a rettegéstől bénán, és nem merünk világot gyújtani. Aki akar imádkozzon, aki akar, csak úgy hallgasson, maradjunk pár percig, aztán fújjuk el a gyertyát, hogy jusson majd újabb sötéthullámok ellen is.
2009 november huszonhatodikán délután hatkor több mint száz jó emberrel meggyújtottam az első gyertya lángját Budapesten, a Hősök terén. (Vajda József képe)


2010. május 29., szombat

Veszzővel gyereket nevelni, a Bibliára hivatkozva

Kérek mindenkit, hogy nézze meg ezt: http://www.pardi.ro/evkiado/mdp/index.html
Soha nem gondoltam volna, hogy ilyesmi létezhet. Írtam Ranschburg Jenőnek, hogy ő is nézze meg, és kértem tőle egy interjút. Kellenének még gyerekvédelmi és gyerekjogvédő szakemberek, hogy együtt lépjünk föl egy ilyen förmedvény ellen. Szükség lenne szakjogászra, aki eljárást indít a kiadó ellen. Azon gondolkozom, hogy ha elegen jelzitek vissza, hogy hajlandók vagytok a kiadó elé jönni, akkor egy alkalmas időpontban FÉNYT, MOST! gyertyagyújtással tiltakozhatnánk.
Engem vertek gyerekkoromban. Vesszővel. Nem keresztyén-alapon, csak úgy, mert csakugyan nagyon hatásos: pontosan tudom, hogy ez micsoda pusztítást végzett a jellememben.

Fönti bejegyzésem óta annyi változott, hogy időközben a könyvet levették az internetről, de természetesen megvan PDF-formátumban: http://bitflow.dyndns.org/hungarian/MichaelAndDebiPearl/Hungarian-Gyermeket_Nevelni_Isten_Felelmeben_2004.pdf

A Szent Gellért Egyházi Kiadó még árulja: http://www.egyhazikonyvek.hu/index.php?page=shop.product_details&category_id=9&flypage=shop.flypage&product_id=190&option=com_virtuemart&Itemid=1

2 megjegyzés:

  1. Ezt nem akarom elhinni. :S

    VálaszTörlés
  2. Pedig létezik olyan, aki ezt elhiszi: a szüleim kb. negyedszázada egy ehhez kísértetiesen hasonló szellemiségű könyvet "sajátítottak el" gépelt fordításban. (Ahogy ennek az impresszumát nézem - 13. kiadás az USA-ban - akár ugyanez a könyv is lehetett; nem kérdeztem apámat :-S

    Valahányszor eszembe jutnak ennek következményei, leginkább egy jó nagyot okádni volna kedvem :-S

    Tapasztalataim szerint igaz, amit a könyv ír azügyben, hogy ha higgadtan és következetesen, a megtörésig(!!!) folytatják a fájdalomokozást, akkor később már felemelt hangra sincs szükség a parancsadáskor. Ezért a családon kívüli megfigyelő számára "egy kedves család jó gyerekeinek" tűnnek az áldozatok.

    "Nem is tudom, miért" a totális diktatúrák áldozatainak történeteit olvastam legszívesebben kamaszkoromban - borzadva, mégis ellenállhatatlanul vonzódva az ilyen történetekhez -, tán túl könnyen tudtam azonosulni a főhősökkel...

    Egyetlen mázlim, hogy 6(-8?) év után kiábrándultak a szüleim ebből a módszerből, különben valószínűleg nem itt írogatnék kulturáltan hozzászólást, hanem már rég kinyíródott volna a testem is, követve megölt lelkemet. Vagy ami még rosszabb, én gyilkolásznám mások lelkét.

    Szívesen részt veszek az ellen-kezdeményezésben. További infót is szívesen adok a saját tapasztalataimról. Kíváncsi vagyok Ranschburg szavaira is...

    Fehér Mária
    (bölcsészdiplomás vagyok, (hálistennek már) 30 éves)
    marie pont feher kukac gmail pont com

    VálaszTörlés